2011. augusztus 5., péntek

XIII. FEJEZET - Lena és Darius

/A következő fejezetet legjobb barátaimnak, Lena Wayle-nek és Darius Kingnek szentelem és ajánlom, akik helyettem is megtalálták az igaz szerelmet és egymásban a boldogságot. Elle :)/



Ma is egy eldugottabb étteremben vacsoráznak, hogy a kollégáik ne láthassák meg őket, de Lena-nak már nagyon elege volt ebből az egészből. A titkokból, a bujkálásból, mindenből. Ő csak szerelmes volt egy férfibe és neki csak ő kellett, ennyi, semmi más.
A férfi is szerelmes volt, hiszen férfi nőre csak akkor néz így, ha szerelmes, mint ahogy ő is Lena-ra nézett.
Éppen halat vacsoráztak, mire Darius közelebb húzta a székét Lena-hoz és a combjára tette a kezét, majd megcsókolta őt. Látszott rajta, hogy nem igen bír magával, hogy egyfolytában kívánja ezt a lányt.
- Ma megint abba a hotelbe megyünk? - kérdezte pajzán képpel Lena-tól, majd apró csókokat lehet a nyakára.
- Mert már megvadulok, egy hete nem voltunk együtt. - tette még hozzá ugyanolyan képpel.
- Hát persze, ismét ugyanabba, hogy még véletlenül se lásson meg bennünket senki. - felelte erre Lena elég cinikusan, miközben egy nagyon sóhajtott, Darius pedig értetlenül nézett rá.
- Most mi a baj? - kérdezte meg Dar, s közben Lena szemeit fürkészte.
- Semmi, csak nem vagyok kurva, nem nyújtok szexuális szolgáltatást neked. - felelte kissé élesebb hangnemben a lány.
- Te ezt érzed?? - nézett rá értetlenkedve Darius. - Te komolyan nem látod, hogy mit érzek irántad, hogy mennyire szeretlek, hogy megőrülök érted??
Ezek a szavak a vágy hevében szaladtak ki a száján, eddig még sosem vallott szerelemet Lena-nak. Valahogy nem érezte szükségét kimondani ezeket. Úgy el voltak foglalva a titkos perceikkel, a vad és szenvedélyes szeretkezésekkel, hogy valahogy ez elmaradt, csak éppen azzal nem számolt, hogy Lena-nak ez mennyire fontos.
Mikor a férfi, kimondta, hogy szereti, felkapta a fejét és csak nézte élete szerelmét. Hihetetlenül boldog volt, de nem merte még beleélni magát.
- Szeretsz? Ha szeretnél, akkor vállalnád az érzéseid mások előtt is. Én csak szórakozás vagyok neked... - mondta egészen halkan, keserűen Lena.
Igen, Lena Wayle szerelmes volt, de neki nem volt elég, ha titkos órákat töltenek együtt a szerelmével, ő jövőre vágyott, családra, gyerekre, ő mindent akart.
- Szóval tényleg ezt gondolod rólam, hogy szórakozok veled?  - mondta kicsit dühösen Darius, majd ököllel az asztalra csapott és felpattant a székről és idegesen járkálni kezdett, majd hátat fordított az asztalnál ülő lánynak.
Lena ekkor úgy érezte, hogy mindennek vége, hogy elveszti Darius-t. Már azt is megbánta, hogy megszólalt, mert attól, hogy nélküle kelljen élnie bármi jobb, még egy titkos kapcsolat is.
Azonban Darius hirtelen felé fordult és szenvedélytől izzó tekintettel nézett a lányra, akit igenis mindennél jobban szeretett.
 - Tudod, ezzel várni akartam a desszertig, de nem bírom ki, ha ilyeneket feltételezel rólam, azt meg végképp nem, ha miattam szenvedsz. - mondta ugyanolyan szenvedélyesen, ahogy nézett, majd hirtelen letérdelt a lány mellé a székhez egy nyitott kis dobozkával a kezében.
 - Drága Lena, szerelmem, vessünk véget a színjátéknak és a titkolózásnak és légy az enyém örökre, gyere hozzám feleségül. Hozzám jössz?  - kérdezte már csak gyengéden és szerelmesen nézve, válaszra várva.
Lena nem tudta, hogy mit tegyen hirtelen, annyira meglepődött, de a szíve majd kiugrott a helyéből, kimondhatatlanul boldog volt, aztán ő és leguggolt Darius mellé, majd mosolyogva nézte a gyűrűt, de aztán valami ennél is szebbet nézett inkább, Darius szerelmes szemeit.


 - Igen, hozzád megyek. Örömmel, hiszen még semmit sem akartam ennyire. - felelte, mire Darius megkönnyebbült és már szenvedélyesen csókolták  egymást.
 - Meglátod, boldoggá teszlek és kárpótollak ezekért a kellemetlen pillanatokért, hogy eddig titkoltam, hogy szeretlek. - mondta kedvesen Dar, miközben szorosan magához ölelte az ő kis kincsét, a számára legfontosabb személyt.
  -Szeretlek! - mondta ki most Lena is először, amit már oly régóta visszatartott magában, aztán ismét csak csókolták egymást, és még az sem számított, hogy az egész étterem mosolyogva őket nézi.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése