2011. december 6., kedd

XXII. FEJEZET - Az esküvő ( 2. rész )

Sziasztok! Több, mint két hónap után hoztam nektek egy újabb fejezetet, ami - elárulom - + 18-as fejezet lett. Remélem, megérte várni rá. :P

                                          ************************



Azt mondják, hogy amikor az ember közel érzi magát a halálhoz, lepereg előtte az egész élete. Nekem azonban nem pergett most le semmi az égvilágon, sem az előző alkalomkor, amikor bántott.
Én csak parázsló és elszánt tekintetét figyeltem és láttam,  de néha szemeim felém mutató kezére, ujjaira vándoroltak. Érdekes, de most nem féltem, inkább csak vártam, hogy már túl legyek az egészen és érjen már véget értelmetlen életem,  fejezze már be végre, amit elkezdett velem, ha már szeretni nem tudott.
Ő csak nézett rám komoran, de mégsem úgy, mint egy gyilkos, aztán felém mutató ujjait maga felé húzta, én pedig pár pillanatra rá mellkasának nekiütődve közvetlenül szembetaláltam magam vele.
El akartam futni, de legalább távolodni tőle, de úgy álltam ott, mint akinek földbe gyökereztek a lábai.
 - Elle... - mondta ki aztán a nevem alig hallhatóan és közben megrázta a felét.
 - Tudom, hogy te sem gyűlölsz annyira, mint azt hiszed magadról. - mondta szenvedélyes hangon, mire én felháborodottan néztem rá.
 - De én... - kezdtem volna idegesen bele mondandómba,  vagyis tiltakozásomba, de ő nem hagyta, hogy befejezzem a mondatot, amit elkezdtem, hanem hirtelen megragadta tarkómat, hozzám hajolt és szenvedélyesen megcsókolta ajkaimat.
Amikor forró ajkai az enyémhez értek és megéreztem simogató nyelveit az enyémmel találkozni, azt hiszem, az volt az a pont, amikor elvesztettem az uralmat a testem felett és képtelen voltam nem a vágyaimnak élni.
Egyre hevesebben csókoltuk egymást és közben kezeimmel én is belekapaszkodtam a nyakába és szinte faltuk egymás ajkait. Mindketten csak úgy kapkodtunk a levegő után, de nem azért, mert nem kaptunk levegőt, hanem, mert annyira kívántuk már egymást, hogy az egész testünk teljesen felgyorsult, ezért a szívünk, a lélegzetvételünk is.  
Tudtam, hogy benne is ugyanez ment most végbe, mert most olyan volt, mintha tudnék olvasni a gondolataiból és ismerném testének minden egyes rezdülését.
Kezei csók közben lejjebb vándoroltak derekamra, majd már fenekemet szorongatta, ajkaival pedig megindult nyakam irányába, amit heves csókokkal hintett be, mire én halkan felnyögtem, annyira jól esett.
Kezeim akaratlanul is inggombjai felé indultak és a kapkodás miatt, gyors, de ügyetlen mozdulatokkal gombolni kezdtem fentről lefelé.
 - Kívánlak. - suttogtam ekkor vágyakozva és közben szemeibe néztem, most nem szégyellve ezt, aztán mivel ingének utolsó két gombjához már egyszerűen nem volt türelmem, egy hirtelen mozdulattal letéptem azokat és végre szétnyílt az textil rajta, a gombok pedig valahol a padlón koppanva leestek.
 - Elle, el sem hiszed, mióta vágytam már erre. - mondta ő is vágyakozó hangon és tudtam, hogy komolyan is gondolja. Ő talán még jobban vágyott erre, mint én.
Gyorsan lecibáltam róla az inget és a földre ejtettem, ezután pedig kezeimmel azonnal mellkasát kezdtem el simogatni egyre hevesebb mozdulatokkal. Ő eközben dekoltázsomat csókolgatta, vagyis inkább nyalogatta, mert már tiszta nyál voltam, de ez is olyan izgató volt nekem, mint minden amit ezután velem tett.
Kezeim lassan hasfalára tértek és azt tapogattam velük. Míg izmain élvezkedtem, ő lehúzta ruhám cipzárját és a ruha egy halk puffanással a földön landolt, mint a filmekben. 
Éreztem, hogy odalent szinte égek érte, hogy nőiességem szinte kiállt azért, hogy belém hatoljon, ezért nadrágja övének csatjához nyúltam és azt is türelmetlenül bontani kezdtem. Láttam, hogy ezen ő egy picit elmosolyodik, majd elkezd bennünket az íróasztal felé koordinálni, úgy hogy nekem hátrafelé kellett lépkedtem. 
Mikor már majdnem az asztalnál voltunk, hirtelen felkapott engem és az asztalra "dobott". Azután lerúgta cipőit és megszabadult gyorsan a zoknijaitól is, s míg nekem végre sikerült kikapcsolnom az övét és lehúzni a sliccét, addigra ő is levette a melltartómat.
Egy ideig elkerekedett szemekkel bambult melleim felé, amin meg én mosolyodtam el, de közben azért lecibáltam róla a nadrágot is.
Aztán melleimet kezdte el simogatni, vagyis inkább tapogatni és hallottam, hogy hangosan felnyög, ahogy megérintheti őket. Végül ajkaival melleimhez hajolt és érzékein, szenvedélytől felforrósodott ajakkal  és nyelvvel, cuppogó hangokat kiadva csókolgatta azokat. Én eközben lábaimmal átkulcsoltam csípőjét és ezzel közelebb húztam őt magamhoz. Azonban ekkor megéreztem alsóján keresztül is kemény férfiasságát ölemnél, amitől éreztem, hogy odalent vészesen nedves vagyok. Azért hátrahajtottam a fejem és úgy élveztem, amit melleimmel tesz. Most bármit tehetett volna velem, biztosan nem ellenkezek.
 - Csodaszép vagy. - mondta csendesen és kedves hangon, amikor egy pillanatra megállt.
Utána egyik kezével végigsimított nyakamon, aztán egyszer csak abbahagyta melleim nyelvezését és kicsit eltávolodott tőlem, de csak azért, hogy megfogja lábaim és bokáimtól kezdve végigcsókolja, időnként megharapdossa azokat és közben levegye cipőimet.
Amikor ezt mindkét lábammal megtette, bugyim felé nyúlt, majd már egyszerűen csak letépte rólam azt, aztán letolta nadrágját, majd egyetlen mozdulattal hirtelen belém hatolt, igen mélyre, mire mindketten szinte állatiasan nyögtünk fel.
Ismét átkulcsoltam őt lábaimmal és kezeimmel vállába kapaszkodtam, amikor is mozogni kezdett bennem.
Nem sokáig finomkodtunk, hanem elég hamar bevadultunk mindketten és gyorsan mozogtunk egyszerre, sőt még a nyögéseink is szinte egyszerre hangzottak fel az irodában.
Minden benne volt ebben a szexben, azt hiszem, azért is voltunk ilyen vadak, mert testünk már annyit sóvárgott a másiké után, hogy most mindent egyszerre akartak. Emellett így vezettük le azt a rengeteg felgyülemlett fájdalmat, bosszúvágyat, magányt, kétségbeesést, de a vágyat, szerelemet és minden mást is, ami még bennünk volt az utóbbi egy évben. 
Azt se tudtuk, mijét fogjuk, csókoljuk, vagy simogassunk a másiknak, annyira hiányzott  a másik test, ezek  a  csókok, érintések, kéjes hangok, melyek csak egymásnak szóltak és amiket csak ez a két személy élhetet át együtt, Minden hiányzott.
Ahogy a bennem való mozgása gyorsult, úgy hangosodtak a nyögések is, és én egyre jobban nem tudtam mit kezdeni a kezeimmel, aztán egyszer csak megkarmoltam vállait. Talán egy kicsit szándékosan is tettem, talán a harag miatt fájdalmat is akartam neki okozni. Ő erre felszisszent, de haragnak még csak jelét se láttam tekintetében, a karmolások pedig pillanatok alatt begyógyultak.
Utána hirtelen ráfektetett az asztalra és így folytattuk ez az állatias szeretkezést, miközben ő melleimet markolászta én pedig az ő mellkasát érintettem görcsösen. Egy idő után pedig ő is rám hajolt és ajkaimat csókolta minden szenvedélyével együtt.
Aztán gondolt egyet és levett az asztalról, majd háttal fordított magának és picit előre döntött. Így hatolt most belém jó mélyen, én pedig a felszabaduló vágyaktól csak úgy szorongattam az asztal szélét.
Közben ráadásul úgy szorított magához, mintha attól félne, hogy ha elenged, eltűnök innen. Egyszer csak egyik kezemmel hátranyúltam és erősen elkaptam kemény fenekét és azt szorítottam, markoltam és azt fogva húztam őt magamba beljebb és beljebb.
Amikor úgy érezhette, hogy túlságosan bevadult, akkor hirtelen lassított, engem pedig felegyenesített, hogy mellkasához dőltem, kezeimmel pedig hátranyúltam átfontam velük nyakát.. Most lassan és érzékein mozgott, miközben nyakamat és melleimet csókolgatta finoman, egyik kezével melleimet és hasamat simogatta, míg a másikkal csiklómat izgatta lassan, és pár pillanatra meghittebb volt ez a dolog köztünk, de én most nem erre vágytam, most ösztönállat akartam lenni.
Ezért hirtelen felé fordultam és ugyanilyen hirtelen, szenvedéllyel tele megcsókoltam őt, hogy érezze, el akarok most már merülni vele ebben  a fékezhetetlen vágyban, amit érzek.
Ekkor felkapott és a kanapéhoz vitt. Rám feküdt és újból belém hatolt és most ismét gyorsabb tempóban mozgott, hogy mindketten, elérjünk végre a beteljesedés vizeire.
Szorosan öleltük egymás, már a mozgásunk valamiféle rítusos táncra emlékeztetett, mert minden mozdulat szinte ugyanannyi másodpercet vett igénybe, közben pedig vadul szedtük a levegőt. Legszívesebben belé haraptam volna, de helyette csak csókoltam, ahol értem és ő is ezt tette velem.
 - Gabriel...ahhh...Gabriel... - nyögtem kéjesen fülébe a nevét, s ezalatt lábaimmal csak úgy szorítottam csípőjét a mozgás közben.
Ezután nemsokára éreztem, hogy az energia végigáramlik egész testemben, mely szinte annyira felforrósodott, mintha égtem volna, aztán testem görcsösen megfeszült és hagosan elélveztem, de ebben az időben éreztem, hogy kezemből apró szikrák szöknek ki és azt is, hogy hüvelyemet elönti forró magja, tehát vele is ugyanezt történt. Egyszerre, egy időben élveztünk, el, aztán rajtam maradva, kissé megizzadt testemet simogatta, amikor én csak szótlanul, de kis időre boldogan néztem rá.  Belemélyedtem azokba a gyönyörű szemeibe és már majdnem elmosolyodtam, de azt mégsem tettem, habár szerintem még azt is tudta, hogy mire gondolok. Ennél jobb nem lehetett volna ez a szex, soha, semmikor, senki mással. Nem tudtam mit mondani, hiszen tudtam, hogy a szavakkal megszűnik ez az állapot és én felébredek. Úgy is lett....
 - Szeretlek... - szólat meg halkan, mélyen a szemeibe nézve, amikor arcomat simogatta még mindig rajtam fekve, amitől én azonnal fel is ébredtem és a pokolba kívántam megint őt, de még magamat is.
 - Hogy mi? Te azt hiszed, ezzel változik valami köztünk?  - kérdeztem dühösen, aztán letoltam magamról őt és a ruháimat keresgélve öltözködni kezdtem.
 - Nem, én csak azt akartam, hogy tudd. - felelte fájdalmas hangon és ugyanilyen volt a tekintete is, ahogy utánam nézett, majd felült.
 - Jó, mert én soha nem foglak már szeretni. - mondtam hidegen, és teljesen undorodva saját magamtól.
 - És látni sem akarlak többet. - tettem hozzá, amikor már teljesen felöltöztem, ő pedig még midig a kanapén ült és maga elé meredve a hajába túrt, aztán kirohantam a szobából egyenesen vissza a mosdóba azzal a céllal, hogy rendbe szedjem magam.  Ehelyett azonban egy ideig csak levegő után kapkodtam és egyszerre küzdöttem az ellen, hogy elsírjam vagy elhányjam magam, annyira rosszul éreztem magam. 
Mégis, ha visszagondoltam érintésére, csókjaira és arra, amikor testünk egybeforrt, ismét úgy éreztem, hogy a szívem vadul kalimpál, méghozzá Érte. De ez nem lehet, nem szerethetem, nem tudok megbocsájtani...
Nagy nehezen összeszedtem magam és immáron az esküvőn másodszor fogtam bele a sminkem javításába,  és mindkétszer Miatta, ami lassan sikerült is, egyéb testrészeim "rendberakásával" együtt.
Amikor visszamentem a tömegbe, senki nem vett észre rajtam semmit és tettem, amit egy esküvői tanú, pedig végig éreztem magamon forró ujjainak simogatását, éreztem magamban a fájdalmat, hogy mégis megadtam neki, amit akart, de éreztem még emellett soha nem érzett vágyat iránta. Annyira vágytam arra, hogy megkeressem, hogy az már szinte fájt, de tudtam, hogy ha látom őt és eszembe jut, mit tett velem, az még jobban fájna....