VII. FEJEZET - Változások

Órák után a tanáriban üldögéltünk több tanárral és éppen a jól megérdemelt kávénkat iszogattuk, beszélgettünk, tanakodtunk szokás szerint.

Az egyik tanár, Victor bekapcsolta a tévét, mert kapott valakitől egy üzenetet, hogy a NBC és még számos más nagy TV-csatorna megszakította az éppen aktuális adását, mert valami világrengető, váratlan esemény történt.

Mind elcsendesedtünk, Victor pedig bekapcsolta a televíziót.

Sokáig szóhoz sem tudtam jutni, ezekre az eseményekre nem számítottam, senki nem számíthatott rá.

Csak néztem ki a fejemből, pontosabban a képernyőre meredtem levegő után kapkodva.

Claire Bennet volt a nagy szenzáció, miközben arról beszélt, hogy meg akar mutatni valamit a világnak, elmondja, ki is ő.

Amikor ezt kimondta, én már nagyon is jól tudtam, hogy miről lesz itt szó, csak éppen nem hittem a fülemnek.

Már több hete próbáltam elérni Claire-t, de nem volt otthon, sem a kollégiumban, de még a mobilját se vette fel, most már tudtam, hogy miért.

A kamerák követték Claire-t a felvételen, ahogy egy óriáskerék felé vette az irányt határozott léptekkel.

Csak most volt kivehető, hogy az felvétel egy cirkuszban készült, vajon mit csinálhatott ott Claire? 

Aztán a lány, amikor odaért az óriáskerékhez, felmászott rá. Csak mászott feljebb és feljebb, amennyire csak fel tudott. A következő pillanatban viszont már levetette magát a magasból és kifeküdt szétterülve a földön, amikor leért.

Pár másodperc múlva mocorogni kezdett, majd véresen, összeverve és összetörve felállt és miközben éppen helyrerakta törött csontjait és végtagjait, elszántan nézett a kamerákba.

Igen, meg akarta mutatni a világnak, hogy ki is ő, hogy milyen emberek is léteznek, amit sokan még csak nem is sejtettek.

Én mindig is az a rejtőzködős fajta voltam, ezt tanultam a Társaságnál, ezért eléggé megrázott ez a dolog, hiszen ki tudja, hogy mit szólnak ehhez az emberek és nem akarok kísérleti patkány lenni, voltam eleget, a saját apámé...

 - Ez nem lehet. Ezt nem tehette Claire. - mondtam idegesen, amikor vége lett az adásnak.

 - De igen , Elle. hiszen ez nagyszerű, végre befogadnak majd. - mondta viszont Lena erre, aki mindig is arra vágyott, hogy adaptálódni tudjunk a társadalomba.

Végignéztem a többi tanáron is és elég eltérők voltak a reakcióik: fele úgy reagált, ahogy én, de sokan Lena-val értettek egyet.

Az igazság az volt, hogy nem arról volt szó, hogy én nem szerettem volna normális életet élni, úgy hogy nem kell titkolnom, mi vagyok, éppenséggel csak nagyon féltem. Nekem nem voltak jó tapasztalataim.

 - Talán az, de ezzel most minden...minden... - hebegtem még mindig hihetelenkedve.

 - Ezzel most minden megváltozik! - hallottam meg a hátam mögül Darius kijelentését, aki befejezte helyettem a mondatot és aki bizonyára szintén hallott Claire akciójáról.

Mos olyan volt a tekintette, mint aki nem is köztünk van. Végül is, a teste itt volt, de gondolatai már messze jártak. Ő már szőtte a terveit, hogy ez az egész, hogy válhat majd hasznára az iskolának.

Talán ő látta már ennek az egésznek a kimenetelét, látta a jó oldalát a dolgoknak, amit én még egyáltalán nem.

Egyben viszont biztos voltam: nagy küzdelmek elé nézünk.