Én csak meglepetten bámultam a lányra, hogy majdnem fellöktem, ő meg csak kedvesen nevet rám, mint egy angyal.
- Bocsánat, nem figyeltem. - nyögtem ki halkan, de ő továbbra csak mosolygott rám.
- Semmi baj. Te aztán nagyon dühös lehetsz. - mondta kedvesen, majd megrázta a fejét.
- De azt is látom, hogy nagy erővel rendelkezel és azt is, hogy ezen is túl leszel. - mondta sokat sejtetően ez a lány, én meg csak értetlenül néztem rá.
- A nevem Lena, Lena Wayle. - mutatkozott be a lány már csak mosolyogva. Nem tudom megmondani, mikor néztek rám ilyen kedvesen életemben.
- Ööö....Elle Bishop vagyok. - mutatkoztam be én is és megfogtam felém nyújtott kezét. Lena ekkor egy ideig magába mélyedt, aztán elég furcsán nézett rám, mintha sajnálna. Az viszont nem lehet, biztosan csak képzelődöm.
- Gyere, üljünk le arra a sziklára és mesélj a képességedről ! -mondta Lena egy közeli kis szikla felé bökve fejével, aztán átkarolta a vállam, én meg csak mentem utána, vele, mint akinek mindegy minden. Az is volt.
- Fogalmam sincs, miről beszélt. Miről kellene mesélnem?? - kérdeztem tőle tettetve a hülyét, hiszen úgy terveztem, hogy továbbra is titkolni fogom az erőt, amivel rendelkezem.
- Nagyon is jól tudod te, az elektromosság manipulációdról beszélek. - mondta az idegen, aztán rám kacsintott.
Én azonnal fel akartam ugrani és tovább állni, mert nem hagyom, hogy valaki ismét kihasználjon, de ő a vállamra tette a kezét és ismét olyan gyengéden, bátorítón nézett rám, hogy tudtam, nincs mitől félnem, ő nem akar rosszat, tehát maradtam.
- Most azon tanakodsz, honnan a fenéből tudom, igaz? - kérdezte ugyanolyan gyengéd hangon, mint amilyen a nézése volt, mire én bólintottam.
- Onnan, hogy nekem is van képességem, méghozzá éppen ez: felismerem, hogy kinek van képessége és azt is meg tudom állapítani, hogy mi az adott személy képessége, illetve, hogy milyen erős az a valaki. - magyarázta el nekem Lena.
Ilyen képességről még nem is hallottam, de azért hittem neki.
- Na, ez nem olyan izgalmas képesség, mint a tiéd, de az én esetemben, aki éppen keresi az ilyen embereket, jól jön. - mesélte tovább, én meg a keresés szónál újfent felkaptam a fejem. Mióta Claire megmentett nagyon bizalmatlan vagyok mindenkivel szemben, de végül is, ez nem is olyan nagy csoda, még a saját apám is csak használt..
- Emelett van más is. Minden embernek látom az úgynevezett auráját, és az aura mérete attól függ, hogy kinek milyen erős a képessége. Nos, a tiéd igen nagy ám és kék színű. - folytatta Lena mosolyogva.
- Ha pedig megfogom az emberek kezét, akkor bele is tudok nézni ebbe az aurába, ...és látom az emberek múltját. A tiédet is láttam... - mondta még lány szinte suttogva és együtt érzően.
- Tudom, hogy szörnyű dolgokat éltél át gyerekkorod óta, de még mindig itt vagy és ahogy látom, nagyon is épelméjű vagy, azért szeretnék veled dolgozni. - mondtak ki végül a célját Lena.
- Nem, én nem akarok többet a képességemből és a képességemmel élni! - feleltem határozottan és egy kicsit idegesen.
- Nem is erről van szó. - vágta rá hirtelen a lány, hogy megnyugtasson.
- Egy iskolában tanítok, ahol olyan diákokat tanítunk, akiknek van valamilyen képességük. - kezdett bele újra a mesébe ez a kedves lány.
- Az iskola még nem hivatalos, de remélem idővel az lesz. Viszont ezeknek a fiataloknak segítségre van szükségük. Nagyon sok olyan gyerek van, akik hasonló szörnyűségeket éltek át, mint te. Úgy gondolom, hogy a te tapasztalatoddal sokat segíthetnél nekik. - bökte ki végül is Lena, hogy mi is a terve velem. Hiszen ő mondta, hogy keresi a hozzám hasonlókat.
- Nem hinném, hogy én alkalmas vagyok az ilyesmire. - feleltem határozatlanul az ajánlatára.
- Én sem vagyok éppen a legjobb ember, talán megérdemeltem, ami velem történt.- tettem még hozzá keserűen.
- Ezt senki nem érdemli! - mondta most emelt hangon Lena. Nem is gondoltam, hogy az a kedves lány, ilyen határozott és akaratos is tud lenni.
- Nem tudom, ki ez a Syler, de nem szívesen futnék össze vele. - mondta egy grimasz közepette.
- Te pedig a jó útra akarsz térni. Nem igaz? - kérdezte tőlem felvont szemöldökkel, mire én csak bólintottam ismét.
- Figyelj, tényleg szükség van rád, és hidd el, neked is üdítő lesz majd olyanok között, akik olyanok, mint te, de mégsem a képességük uralkodik rajtuk vagy határozza meg őket. - mondta biztató arckifejezéssel.
Nem is tudom, miért, de jól hangozott az, amit mondott nekem. Talán tényleg erre van szükségem és különben is segíteni szeretnék az erőmmel, nem pedig rosszra használni, mint eddig.
Nem is tudom, talán ezekért, de végül is belegyeztem a barna szépség ajánlatába.
- Rendben. - mondtam végül halkan, majd csak magam elő bámultam.
- Okos döntés. - mondta aztán Lena széles és elégedett vigyorral az arcán, majd felállt és a kezembe nyomott egy névjegykártyát, amin az iskola neve és címe volt.
- Holnap nézz be! - mondtam ismét széles vigyorral és ismét rám kacsintott, aztán intett nekem, majd megindult abba az irányba, ahonnan az imént érkezett, én meg csak néztem utána.
Csak most láttam, ahogy a szellő lengedezni kezdett, hogy milyen csinos az a ruha, ami rajta volt. Olyan volt, mintha ha nem is e-Földi lény volna, mégis annyira emberi volt. Azonnal megkedveltem Lena-t és ez a későbbiekben csak fokozódott.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése